Heti ige
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11.28)
Megfáradás. Nem könnyű belátni, olykor nem megy tovább, elfogy az erő. Ez nem a futás utáni, nehéz munka utáni kifulladás. Ez az a fáradtság, amiből nincs kedvem, lelkesedésem újra elindulni. Nem az az üdítő elfáradás, ami megújítja az elmét, fejleszti az izmokat és méltóságot ad. Ez a fáradtság lealáz, megbénít, letipor.
Terhek. Ez nem az, ami alatt nő a pálma. Ez az a teher, ami szétzúz, agyonnyom, kikészít. Az a teher, amely elveszi minden reménységemet, amely elől nem lehet elmenekülni, rajtam marad örökre. A megfáradásból nem vagyok képes kipihenni magam. A terhet nem tudom ledobni magamról.
Ő megnyugvást ad. A megfáradásból fel tudok nézni. A teher az életem hordozható sebévé lesz. Nem a megnyugvás a lényeg, hanem Krisztus, aki tudja megfáradásomat és tudja terheimet. Ő az, aki fel tud oldani. Forrássá lesz, ahol iható a víz. Paddá lesz, ahol el lehet pihenni. Ünneppé lesz, amely áldottá tesz.
Ő az, aki magához hív.