Wales 2012. Június 30 – Július7.
Részlet Timár Lili (9.a) írásából:
„Busszal indultunk neki az Angliába vezető útnak. Hosszú ideig mentünk, de megérte, mert sok látnivalóban volt részünk. A fárasztó utazás után hosszabb pihenőt tettünk Kölnben, itt megnéztünk egy gyönyörű dómot, majd a híres 4711 kölni készítési helyét látogattuk meg. Legközelebb Brüsszelben álltunk meg 1-2 órára. Megtekintettük a város jelképét, a híres pisilő kisfiút, akit mindig más-más ruhába öltöztetnek, majd az Atomiumban is gyönyörködhettünk. Hogy ne kelljen még egy éjszakát a buszon tölteni, megálltunk Franciaországban egy tranzitszálláson. Innen korán reggel indultunk tovább, hogy minél előbb Angliába érkezhessünk.”
Részletek Andrássy Anna (9.a) írásából:
„Kora reggel érkeztünk meg a kikötőbe. Átkeltünk a Csalagúttal a Calais-Folkestone útvonalon. Mikor átértünk a Brit-szigetekre egy gyors kitérőt téve, megnéztük a tengerpartot. Egyszerűen csodálatos volt, de a víz elég hideg. Innen Észak-Wales felé indultunk tovább, de útközben megálltunk Marlowban, ahol a második Lánchíd található. Magyar emléktábla is emlékeztet a tervezőkre és a budapesti hídra. Innen Stratford-Upon-Avenbe látogattunk, ahol megtekintettük Shakespeare szülőházát. A ház minden szobájában volt egy-egy korabeli ruházatba öltözött személy, aki az akkori időkről, szokásokról és Shakespeare családjáról beszélt. Az utolsó szobában egy hölgy és egy férfi várta a látogatókat, akik eljátszották az erkélyjelenetet a Rómeó és Júliából. Innen indultunk tovább a szállásunkra.
Mobilehome-okban voltunk elszállásolva. Ezek igen szűkre méretezett telepített lakókocsik. Igazándiból hat személy fér el egészen kényelmesen bennük. Egy franciaágyas és két kétágyas szoba, egy apró fürdőszoba, valamint egy konyhából és ahhoz tartozó kicsi nappali-étkezőből áll egy-egy házikó. Az étkezőben volt még egy kihúzható kanapé, ha több személy tartózkodott ott. De mi szerencsére csak hatan voltunk, ezért csak bőröndtartónak használtuk ezt.
Kedden délelőtt Liverpoolba mentünk. Az Albert Dockban (a kulturális centrummá átalakított kikötő) meglátogattuk a Beatles múzeumot. Számomra ez nagy élmény volt, mivel hatalmas rajongójuk vagyok. Rengeteg képet, Paul McCartney, John Lennon és George Harrison első gitárjait nézhettük meg. A kiállításon végig ismert Beatles számokat hallhattunk. Gyorsan elbuszoztunk a Liverpool Stadionba, de csak lefotóztuk, nem mentünk be. Délután látogatást tettünk Chesterbe, az építészetéről híres városba, ahol szabadon sétálhattunk a favázas díszes polgárházak közt.
Szerdán délelőtt Caernarfonba látogattunk el, ahol megtekintettük a mindenkori wales-i herceg koronázási helyét. Majd átmentünk Anglesey szigetére a Menai Bridge függőhídon, és megérkeztünk a világ leghosszabb nevű vasútállomására, Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch-ra. Délután a Chirk Castle-t és annak hatalmas kertjét néztük meg. A kertben rengeteg virág, formára vágott sövény, fedett kis helyiség található, amelyek mind csak gazdagítják a látványt. Később Llangollenbe érkeztünk, ahol megnézhettük az igazi wales-i szerelemkanalat és vásárolhattunk is belőle mindenféle méretben.
Csütörtök délelőtt Conway-be utaztunk és megtekintettünk egy valódi középkori, 8 tornyú wales-i várat. A vár és a középkori városfalak is kitűnő állapotban maradtak fenn. Itt látható Anglia legkisebb háza és Észak-Wales legöregebb háza. Ezután a Llandudno félszigetre, a wales-i tengerpart legnépszerűbb üdülőhelyére mentünk. Korabeli villamos vitt fel a Great Ormes-ra. Fentről a kilátás eszméletlenül gyönyörű, csodás körpanorámában gyönyörködhettünk. A tengerparti mólónál szabadon sétálhattunk. Majd a sziget legszebb kertjét, a Bodnant Garden-t tekintettük meg. A világ minden tájáról láthatóak voltak különböző virágok. Az egész terület tele volt szebbnél szebb fákkal, és egy gyönyörű vízesést is megcsodálhattunk. Rengeteg pad volt kihelyezve, és minden olyan mesés volt, hogy ha leülök, akkor valószínűleg több órán keresztül nem tudtam volna elindulni onnan.
Számomra ez egy hatalmas élmény volt. A rengeteg látnivaló, a csodás helyek, a kényelmetlen, de annál jobb buszút. A jó társaság miatt könnyebben elviselhető volt a hosszú utazás. Sok embert közelebbről is megismerhettem, akiket a suliban csak látásból és névről ismertem idáig. Ezt a hetet sosem fogom majd elfelejteni.”
Újabb részlet Timár Lili (9.a) írásából:
„Másnap elbúcsúztunk Walestől és London felé vettük az irányt, hogy eltöltsük utolsó napunkat Angliában. Sok nevezetességet láttunk és mindenhová metróval jutottunk el. Először a Picadilly Circusre, majd a Trafalgar Square-re, onnan a Buckingham palotához, azután a St.James parkon keresztül a Westminster apátsághoz és a parlamenthez meg a Big Ben-hez mentünk. Néhányan felültünk a London Eye-ra, ami egy hatalmas óriáskerék és végül, már esti kivilágításban megnéztük a Tower Bridge-t és a Tower tornyait. Nagyon szépek voltak ezek a látnivalók. Mindezt sokszor láttam már képen, de élőben egészen más. Ezekkel az élményekkel indultam haza és nem bántam meg, hogy eljöttem, mert ez egy felejthetetlen utazás volt.”
Herényi Barnabás (12.a) beszámolója:
„Június végén egy hétre Walesbe utaztunk. Rengeteg gyönyörű helyen jártunk; csodálatos várakat, egy óriási és lenyűgöző botanikus kertet és sok-sok nevezetességet láttunk…
Ám én nem ezekről szeretnék mesélni. Ugyanis nem egyedül utaztam. Az utat a suli tanárai hirdették meg – (egy utazási iroda ajánlatát kiválasztva) – és a csoportban a 8.-tól a 11. osztályosokig szinte minden osztályból érkeztek fiatalok. A nagy részükkel az út előtt még szinte sosem beszéltem.
Teltek-múltak az órák – elég hosszú az út Walesig busszal… – és egyre több emberrel beszélhettem. Az arcok már korábbról ismerősek voltak, de nem tudtam, igazából kit is takar egy-egy arc. Első meglepetésként egy volt 8.-os fiú szolgált, aki mellettem foglalt helyet a buszban. A 8. osztálynak nagy híre volt a suliban, de nem is annyira híres, mint inkább hírhedt volt. Éppen ezért ért nagyon kellemes meglepetés, mikor a srác bekapcsolódott a beszélgetésbe. Meglepően művelt és humoros volt, pillanatok alatt jóba lettünk. Ez a fiú ettől fogva hozzánk tartozott, velünk beszélgetett, focizott, velünk járta a nevezetességeket. Később kettesben is beszélgettem vele, mesélt magáról, a családjáról, arról, hogy hogyan látja a világot, beszéltünk vele Istenről és a vallásokról is. Nagyon értékes fiú!
Egy másik – nálam egy évvel fiatalabb – srác is utazott velünk, aki számomra szinte teljesen ismeretlen volt. Ő egy kicsit másképpen viselkedett: az első két napon a nap 24 órájában csendben ült egymagában, nem igazán szándékozott bekapcsolódni a beszélgetésekbe. Aztán a harmadik napon egyszer csak megnyílt… Onnantól kezdve csak úgy ontotta magából a vicceket, és vele is sokat beszéltünk ezután. Ez a fiú a tudományokért rajongott. Beszéltünk a legújabb tudományos feledezésekről és elméleti fizikáról, és emellett szinte minden helyen, ahol jártunk, tudott valami nagyon érdekeset mesélni a környékről vagy a hely történetéről.
Persze nem csak fiúkból állt a csoport… A lányokat is legalább ekkora élmény volt megismerni. A fiatal lányokról létezik egy sztereotípia, miszerint őket csak a vásárlás, a ruhák, ékszerek, illetve a fiúk érdeklik, és semmi komolyabbról nem lehet velük beszélni. Sajnos korábbi tapasztalataim alapján ez nem megalapozatlan, de nem jó dolog általánosítani – a velünk utazó lányok ugyanis teljes mértékben rácáfoltak erre a sztereotípiára. Igazán jó volt megismerkedni és beszélgetni velük: nagyon is jó társaságot nyújtanak!
Külön élmény volt megismerni a kísérő tanárok új oldalát! Velük addig csak a gimiben találkoztam, ahol elsősorban a tanítással és a neveléssel foglalkoznak. Itt lazák, jófejek, vidámak voltak, teljesen új arcukat ismerhettük meg. A fiúk “kísérője”, aki a suliban tesitanár, egyenesen mint haverjaival bánt velünk – mindamellett, hogy megmaradt a kölcsönös tisztelet.
Főzni sajnos egyikünk sem tudott, de ekkor a segítségünkre sietett a szomszéd “mobile home”-ban a lányokról gondot viselő tanárnő, és egy olyan finom vacsorát rittyentett nekünk, hogy mi mind a 10 ujjunkat megnyaltuk utána! (Ez összesen 80 ujjat jelent!)
Az új ismeretségeken kívül a régebbi barátokkal is még inkább jóba lettünk, új, közös élményekkel gazdagodtunk az út során. Úgy vélem, minden kapcsolatnak (ebben az esetben baráti kapcsolatnak) jót tesz, ha több egymás utáni napot töltenek együtt a felek. Ez a pár nap elmélyíti az addig meglévő barátságot. Így történt ez most is, velünk.
Nagyon élveztem a wales-i utat. Valóban gyönyörű helyeken jártunk és rengeteg élménnyel gazdagodtunk, de mindemellett óriási mértékben épültek emberi kapcsolataink – és elsősorban ez az, amiért sosem felejtem el ezt a kis kiruccanást.”
kkl