Önkéntes munka a bakonybéli bencéseknél
Idén nyáron már második alkalommal kapta meg iskolánk egy kis csapata azt a lehetőséget, hogy a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostorban eltölthessen egy hetet. Tanárunk, Emil bácsi vezetésével az „ora et labora” szellemében megismerkedhettünk a Szent Benedek regulája szerinti szerzetesi élettel.
A monostor a Bakony lábánál, gyönyörű és békés természeti környezetben fekszik. Területéhez tartozik egy gyógynövényes- és gyümölcsös kert, és a védett, ősfákból álló arborétum, melynek szépítésében és felújításában is segíthettünk ottlétünk alatt.
Mikor megérkeztünk, Ábel atya, a perjel fogadott bennünket, majd elfoglaltuk szállásunkat az új Szent Günter vendégházban, amely elmélyülésre, imádkozásra vagy a hozzánk hasonlóan önkéntes munkára ide érkező vendégek számára épült. Miután berendezkedtünk és körbejártuk a területet, megcsodáltuk az arborétumot, összegyűltünk a templomban az első imaórára. Ahogy a zsolozsma hangjai felcsendültek, mindannyian ráhangolódtunk arra a különleges életre, Isten közelségére, amelynek jegyében ezután egész héten át dolgoztunk.
Ebéd után megkaptuk az aznapi feladatunkat, és rögtön munkához is láttunk. Mi, lányok kapákkal felszerelkezve indultunk az arborétumba Béla testvér vezetésével, hogy kiirtsuk a helyenként elszaporodott gyomokat a nemrég elültetett új növények körül. Eközben a fiúk a Gerence patak medrének egyengetésében, partjának feltöltésében segédkeztek. Miután munkánk végeztével kellemesen elfáradtunk, összegyűltünk a vendégházban, és megosztottuk egymással élményeinket. Első esténken – a nap lezárásaként – Ábel atya és Béla testvér vezetésével ismerkedő beszélgetésen vettünk részt.
Ettől fogva a napjaink beosztott rend szerint teltek. A munka reggel kilenckor kezdődött és délután ötig tartott, ebédidőben mindnyájan jóllakhattunk János testvér főztjéből. A kitartóbbak még a kora reggeli laudesre is felkeltek, ezen kívül még a déli imaórát, a délutáni vesperást és az esti kompletóriumot is látogathattuk, de sajnos nem mindig volt erőnk és időnk, hogy naponta többször is részt vegyünk a szerzetes testvérekkel a közös imádkozáson. A hét folyamán sokféle dolgunk akadt: újrafestettük a régi kapukat és az arborétum padjait, a gyógynövénykertben citromfüvet és levendulát szüreteltünk, kötöztünk csomóba és szárítottunk az illatos gyógynövényes padláson. Voltak, akik a gyógynövények csomagolásában, voltak, akik Anzelm testvérnél, a műhelyben végezték napi feladatukat. Eközben a fiúk fáradhatatlanul hordták a köveket, árkot ástak, hasogatták a kivágott öreg fákat. A hőségre való tekintettel pihenőket is tartottunk, az árnyékban, hideg mentateát iszogatva gyűjtöttünk erőt a folytatáshoz.
Természetesen közös esti programokban sem volt hiány: tábortüzet raktunk, játszottunk, gitároztunk, énekeltünk, vagy csak jókat beszélgettünk, egymást is jobban megismerhettük. Akiknek kedvük volt, még a közeli Pannon Csillagdába is bejutottak egy éjszakai csillagnézésre, Emil bácsinak köszönhetően. Egyik délután Ábel atya megmutatta nekünk a biciklis jeruzsálemi zarándokút során készített képeit, amin két másik szerzetes testvérrel együtt vett részt, s elmesélte olykor viszontagságos utuk során szerzett élményeiket. Csodáltuk kitartásukat és elszántságukat, amellyel nekivágtak a kéthónapos útnak, mindössze három biciklivel, a Gondviselésbe vetett hitükkel és azzal a céllal, hogy ezáltal még közelebb kerüljenek Krisztus életének megismeréséhez. Az utolsó napon még tettünk egy nagy túrát a Bakonyban, majd a búcsúzáskor ajándékba kapott gyógyteákkal, emléktárgyakkal és kedves emlékekkel, tapasztalatokkal szálltunk fel a Budapest felé induló buszra.
Ahogy közeledett a hét vége, egyre kevésbé akartam elhagyni Bakonybélt. Nagyon megszerettem a monostort, sok mindent tanultam ezalatt a néhány nap alatt. Ugyan a munka sokszor fárasztó volt és szokatlan, de cserébe megtapasztalhattuk, mit is jelent a nap végén a jól végzett munka öröme, és hogy mennyire hozzátartozik ez az életünkhöz, Istennel való kapcsolatunkhoz. Egy életre szóló élményt kaptunk ebben a hittel teli, a természettel harmóniában együtt élő, együtt dolgozó különleges világban.
Pálya Dóra, 10. a osztály