Szalagavató 2016
Az elmúlt szombaton zajlott iskolánk szalagavató ünnepsége. Amint a fényképek hozzáférhetők lesznek, ide a honlapra is felkerül majd egy válogatás, de addig is – többek kérésére – most közreadjuk Igazgatónő “János Vitéz a Deák Téren” című ünnepi beszédét.
Sándor Éva (Ráczné Tóth Judit) h: Guóth Emil; és Őze Sándorné h: Schulek Emese osztályai
JÁNOS VITÉZ A DEÁK TÉREN
Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a Sütő utcára.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A végzős csapatnak nagy melege vagyon.
Szerelem tüze ég fiatal szivökben,
Tanulás még nem kelt zavart elméjökben.
Vége-hossza nincsen játéknak, mókának,
A ropogós télben csak táncot próbálnak.
Amint az óriás János Vitézt vitte
Válla fölül János kissé letekinte.
Mi ez a vidámság, melyik e buja nép?
Tündérország előtt oda beugranék!
Gazdája kérését az órjás csudálja:
Hát nem várja Jánost kedves Iluskája?
Nem vitázott mégsem, tette vidám kedvvel
amit kis gazdája, János Vitéz rendel.
Megérkeznek szépen a gimnáziumba,
Vagyis érkeznének, ha a Sütő utca
Hullongó tárgyakkal nem fogadná őket.
Nem láttak soha ily különös esőket.
Nedves klozettpapír, tréfás üzenetek,
Palack és gyertyacsonk vidáman repkedtek.
Kapkodta a fejét Kukoricza János,
Ily veszedelemben mihez kezdjen már most?
„Megvívtam sárkánnyal, törökkel, tatárral,
Összespannoltam a francia királlyal.
Ekkora veszélyben mégsem voltam soha,
Semmiség ehhez a rút, gonosz mostoha!”
Ekképpen töprengett János Vitéz búsan,
Nem vette észre, hogy WC-kefe zuhant,
S koppantott egyenest az orra hegyére,
Nagy harag költözött vitézi keblébe.
János dúlva-fúlva rohant át a portán,
Nem figyelte mit mond András avagy Zoltán,
„Szétszabdalom őket!” – harmadikra szaladt,
Sejtette, ott búvik meg a gyilkos csapat.
Lihegve érkezett a harmincnégyesbe.
Elébb óvatosan a kulcslyukon lesett be:
Dehogyis talált ő dühödt fenevadat,
Őrjöngő szipirtyót, rablót, zsiványokat!
Helyette padokban gyermekeket látott,
Békés, andalító, nyugalmas világot.
Papírokkal rakott nagy dicsőségfalat,
Lebegett rajt’ a sok fizikadolgozat.
Csendesen zümmögve villog a projektor,
csodálatos módon néhanap kikapcsol.
Alatta az osztály: világlátott csapat
Műveltség, kultúra rájuk csak úgy ragad.
„Strandra menni? No ne!! Inkább múzeumba!”
Az osztály folyvást csak szobrot koszorúzna.
Dehogyis buliznak, sohase gépeznek,
Hétvégére egy-egy vártúrát szerveznek.
Szegény János Vitéz vakarja a fejét:
Semmiféle nyom nincs, hogy jutok így elébb?
S hol a többi lurkó? Oly kevesen vannak!
Ki lehet vezére a végzős csapatnak?
Két kedves hölgy tűnt fel, ahogy nyílt az ajtó:
egy barna, egy szőke, egy komoly, egy bohó.
„Kedves, szép asszonyok, mondjátok, kik vagytok?
S hová tűnt el innen fele osztályotok?”
„Őze Sándorné a becsületes nevem:
Egy kicsit egyszerű, de én nem szégyellem.”
Kollégám is Sanyi, Sándorka Évike.
Hétszámra mosolyog, mindegy, hogy nézik-e.
Kati néni arról el is feledkezett,
Hogy az osztályszekrény Narniába vezet.
Dagad az oldala, nyikorog ajtaja,
Az osztály jó felét a szekrény felfalta.
„Ejnye ebugatták, bújjatok ki szépen!
János Vitéz van itt, épp mint a mesében.
Hős látogatótok hiába vár rátok?
S hozzá a szekrényt is fölborítanátok!?”
Drága Kati néni, ordított suttogva,
mérgelődött szörnyen, a naplót csapkodta.
Szeretik a kölkek Kati nénit nagyon,
Ki állja meg mégis, hogy most ne kacagjon?
Melegszívű, kedves, derék osztály a bé.
János egykettőre őket megszereté.
Köpenyéből nicsak! lapos üveg kerül!
Igyatok testvérek, igyatok emberül!
Összevonták szendén szemüket a bések,
pálinkás butykosból ők bizony nem kértek.
„Gyerekek, szesz nincsen” mondta Kati néni.
Nem kell tehát nékik ujjnyi, se bögrényi.
Útra kelt Jánosunk, nem adta föl könnyen,
Keresi a tettest. „Ha nincsen a bében,
Meglesz majd az ában! gyerünk a szomszédba!
Elkapom, s hatalmas haddelhadd lesz még ma!”
János Vitéz indult, a folyosón végig.
Az osztály ajtaját vagy harmincan védik.
Szmöre így kiáltott: Ide be nem léphetsz,
Míg három kérdésre egy választ is vétesz!
Az első kérdésünk: Mi az a sillabusz?
János így válaszolt: „Hmmmm. Nem egy trolibusz…
SÉvinek kedvence… Silabizálhatod,
S tárlatvezetésed ebből előadod.”
„Egyre megfeleltél, de most jön csak a java!
Ne felejtsd, nagy a tét, nem eresztünk haza!
Hogyha jól megfelelsz, barátnak tekintünk,
Ha nem, az utcára téged is kiejtünk!
Második kérdésünk: Mennyi az esélye,
hogy fogadat mosván, nézel a tükörbe,
s hátad megett állva megpillantod Ghandit?
Jancsi fejét töri, egész belebandzsít.
Hatványozott, szorzott, latolt esélyeket.
Végülis kibökte a választ: „egyketted!
Egyketted, hogy ott áll, s hogy másutt, az is annyi.
Összesen egyketted, hogy ott áll hátul Gandhi”.
Ragyogó, tapsolják, ünneplik egyszerre.
„Kukoricásból jött, mégis milyen penge!
Ez a János Vitéz nemcsak őrült csinos,
Valószínűségben is erőst rutinos”.
„Végül azt kérdezzük, János, füled hegyezd!
Lehet a templomban oszlop mögött helyed?”
Felderült erre a szeme Jánosunknak!
„Oszlop mögött nincs hely!” ennyit bárki tudhat!
Igazgatónőtől meghallgattuk százszor:
Nem látható onnan se pap sem a kántor.”
„Kedves János Vitéz! Olyan jól feleltél,
még egy extra kérdést bizonnyal szeretnél.
Mi magunk sem tudjuk, nem jöttünk rá sosem:
Mit is jelöl a „Cs.” Hajnalka nevében?
Szegény János Vitéz, erre csak pislogott
a „Cs” ügy, hiába, rajta is kifogott.
Nem baj, beengedték, körbe hadd tekintsen,
Itt sok mindent láthat, ami másutt nincsen.
Működő szélmalmot, osztályban biciklit,
félig vasalt hajat, vegánt, Biget, Kiszit.
Alice országában gépesített órát
Osztályban készített képregényfordítást
Intőket vég nélkül: „az órán röfögött”,
„elszökött napközben, hogy lásson hörcsögöt”.
Látott János ennyi csodálatos dolgot
Nem is vette észre, s mérge elpárolgott.
„Kedves János Vitéz! Gyere velünk bálba!
Biztosan jól táncolsz, akárki meglássa!”
„Nem haragszom immár, nem bántlak Titeket,”
De a vágy erősen gyötri a szívemet.
Nem maradhatok már, köszönöm a hívást,
Megyek Iluskámhoz, hívom az óriást.”
Búcsút vett hát János mind a két osztálytól,
Elébb a bésektől, azután az ától.
„Bálozzatok békén, ezt kívánom nektek,
vidámak és szépek, s józanok legyetek!”
Ezzel a Deák Téri Evangélikus Gimnázium 2016. évi szalagavató bálját megnyitom.