Heti ige
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka. (Ef 2.8)
Isten nem teljesítményeink miatt fogad el, hanem csak úgy. Maga a felvetés is furcsa, hiszen egy olyan kapcsolatban, melynek valami mély bizalom az alapja, hogy kerülne szóba egyáltalán a teljesítmény? Az igazi jó kapcsolatok bizalomra épülnek, és nem kell benne teljesíteni.
Isten örömét leli szabadításotokban. Örömből maradtok életben. Ezek mind lehetségesek ebben a mondatban. Vajon miért ragaszkodunk a semmitmondó szavakhoz és érthetetlen kifejezésekhez? Viszont a lényeg megmarad.
A lényeg pedig az, hogy ezt a szeretetteljes kapcsolatot Isten hozta létre. Tudjuk, milyen az, amikor valaki megajándékozott egy kapcsolatban. Ez történik velünk. Nem miattunk van, Isten ajándéka ez. Nem mi teremtettük meg, és naponta rácsodálkozunk, hogy lehetséges, hogy mégis a miénk.
Vajon ez a megajándékozottság elég ahhoz végre, hogy szeretettel nézzünk a világra?