Heti ige (Húsvét utáni 3.)
Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Kor 5.17)
Nem latolgatja, van-e esélye az újnak. Nem gondolkozik az új mértékén. Úgy mondja ki, mintha azt jelentené be, hogy megszületett egy gyermek. Úgy jelenti be, mintha el tudna feledni minden régit. Új jött létre.
Krisztusban megtudtuk, hogy Isten nem haragvó istenség, akinek a kegyét kell keresnünk mindenáron. Krisztusban kirajzolódott saját haragunk. Hogy minden hiányunk, csökevényünk, kicsinyességünk valahol Isten iránt érzett elégedetlenségünkből, panaszunkból, ellene fellobbant haragunkból fakad. Ez a harag már nem fogalmazódik meg, már észre sem vesszük. Mint egy velünk élő fájdalom. Mint egy észrevétlenül összeszorított ököl.
Isten pedig szeretetével oltja ki dühünket. Lemond teljesítményhajhász vallásosságunkról. Minden erejével meg szeretne békíteni önmagával. Aki ezt megérti, megérzi, teljesen új lesz. Mint a tékozló fiú apja ölelésében. A régi elmúlt, íme új jött létre.