Heti ige
„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5,4c)
Hogy lehet győzelemről beszélni, amikor minden a vereségre emlékeztet? Hol van a diadal, amikor a sötétség felülkerekedik rajtunk? Ki beszél diadalról, amikor vernek minket? Látszólag jobbak vagyunk olykor, de aztán lankad a kéz, túl sok az ellenség, maga a gonosz, kiszámíthatatlanul, és minden marad ugyanúgy, mint eddig, reménytelenül.
Személyesre fordítva! Amikor ránk tört az előző napok sötétsége, mindent eldobtunk, hogy társai legyünk egymásnak. Mindenki, ahogy csak tudott emelte a másikat. Az összeroskadót bátorítva, a sírót vigasztalva, a gyengét erősítve lett ez az iskolai közösség újra gyülekezetté, a Lélek népévé — mert ahol egymást hordozzuk, ott Krisztus jelenléte valóság.
A győzelem, nem a mi győzelmünk, hanem Krisztusé. Isten rejtett akarata számunkra egy kapaszkadót nyújt, hogy tudhatjuk, Istennek Krisztus-arca van. Nem a hitünk fogja legyőzni a világot, a gonoszságot, a halált, a bajt, hanem Krisztus, aki a szeretet erejével az átokból is áldást hoz elő.
Ő a mi hitünk.