
93. óra: Az integrál
A függvény és a derivált közti szoros kapcsolat miatt nem csak az lehet
érdekes, hogy mi egy f(x) függvény deriváltja, hanem az is, hogy kinek
a deriváltja az f(x)?
F(x)=∫f(x) dx
A deriválás és az integrálás közti kapcsolat kissé emlékeztet a
szorzás/osztás köztire. (Egyik oda, másik vissza.)
Az analógia annyiban is fennáll, hogy deriválni általában könnyebb
(legalábbis viszonylag), mint integrálni.
A határozatlan integrál - mivel a konstans fv. deriváltja zérus - egy additív (hozzáadódó) konstans erejéig határozatlan.
Plédául:
∫x2 dx=x33+c, ahol c∈RA c additív konstans odaírásával azt fejezzük ki, hogy ott
bármilyen szám állhat - azt nem ismerjük.
Ha egy kicsit kevésbé szertnénk határozatlanok lenni, elõírhatjuk, hogy azon függvények közül, melyek deriváltja f(x), nekünk melyik kell. Célszerûen a választékból azt szoktuk elõírni, hogy hol legyen a zérushelye:
Definíció: Azt az F(x) függvényt, amely...
∙ egyrészt primitív függvénye az f(x)-nek: F′(x)=f(x),
∙ másrészt a kitüntetet a∈Df helyen zérust vesz fel: F(a)=0,
az f(x) függvény a-ban eltûnõ integrálfüggvényének nevezzük.
Jele:
F(x)=∫af(x) dx
Ez már egyértelmûsíti a függvényt. Például az f(x)=2x függvény
határozatlan integrálja:
∫2x dx=x2+cHa azonban a nullában eltûnõ
integrálfüggvényt keressük, abból csak egy van:
∫02x dx=x2Ugyanennek a 2x-nek
mondjuk a 3-ban eltûnõ intergálfüggvénye:
∫32x dx=x2−9Stb.
Mire jó ez?
Egy fontos tétel következik. Elõször a szemléletesség (jobb érthetõség) kedvéért kissé pontatlanul kimondva.
Jelölje T(x) a függvény görbéje alatti területet a rögzített a és a változó x∈Df között!
(Ahogy x változik, vele változik a T is, így T az x függvénye.)

Newton‒Leibniz-tétel: A T(x) függvény az f(x) fv. a-ban eltûnõ integrálfüggvénye:
T(x)=∫af(x) dx
Az, hogy T(x) az a-ban eltûnik, vagyis T(a)=0 elég jól látszik. Ilyenkor a terület egy szakasszá zsugorodik, melynek területe zérus.
Nehezebb annak igazolása, hogy T′(x)=f(x). Vizsgálnunk kell a
limhatárértéket.
Az egész bizonyítás a rendõr-elven alapszik. Meg kell becsülnünk mindkét irányból a T(x+\Delta x)-T(x)-et.
1. eset: f(x)>0 és az x környezetében monoton növõ
Legyen elõször \Delta x>0, vagyis vizsgáljuk a jobboldali határértéket!
(1) Menjünk
odébb \Delta x-nyivel! (Kattintás
az ábrán!) (2) Az addig terjedõ terület a T definíciója szerint T(x+\Delta x), így a T(x+\Delta x)-T(x) az ábrán jelzett sûrûbben vonalkázott terület. (Katt.!) (3) E terület nagyobb-egyenlõ, mint a beírt, f(x) magasságú téglalapé (katt!). Így fennáll: f(x)\cdot\Delta x \le T(x+\Delta x)-T(x) |
![]() |
T(x+\Delta x)-T(x) \le f(x+\Delta x)\cdot\Delta x
Összefoglalva: ha f(x)>0, az x valamely környezetében monoton növõ, és \Delta x>0, akkor:
\begin{equation} \begin{split} f(x)\cdot\Delta x &\le T(x+\Delta x)-T(x) \le f(x+\Delta x)\cdot\Delta x\\\\ f(x) &\le \frac{T(x+\Delta x)-T(x)}{\Delta x} \le f(x+\Delta x) \end{split} \end{equation}Ha most \Delta x \rightarrow+0 akkor az f(x) függvény folytonossága alapján mindkét szélen f(x)-hez tartó kifejezés áll, így a rendõr-elv alapján a közrefogott tag is oda tart. Amit mondhatunk:
\lim_{\Delta x\rightarrow +0}\frac{T(x+\Delta x)-T(x)}{\Delta x} = f(x)
Ha most \Delta x<0, akkor az ábrát erõsen figyelve megállapíthatjuk, hogy a becslés most is megáll, csak éppen fordítva (a sok mínusz jel azt hivatott kezelni, hogy a területek pozitívnak jöjjenek ki):
\begin{equation} \begin{split} f(x)\cdot\left(-\Delta x\right) &\ge -\left[\vphantom{1^1_1}T(x+\Delta x)-T(x)\right] \ge f(x+\Delta x)\cdot\left(-\Delta x\right)\\\\ f(x)\cdot\Delta x &\le \vphantom{1^1_1}T(x+\Delta x)-T(x) \le f(x+\Delta x)\cdot\Delta x\\\\ f(x) &\ge \frac{T(x+\Delta x)-T(x)}{\Delta x} \ge f(x+\Delta x) \end{split} \end{equation}De a rendõr-elvnek így is jó. Most azt mondhatjuk, hogy
\lim_{\Delta x\rightarrow -0}\frac{T(x+\Delta x)-T(x)}{\Delta x} = f(x)
Ha a jobb és a bal oldali határérték megegyezik, akkor az a határérték:
\lim_{\Delta x\rightarrow 0}\frac{T(x+\Delta x)-T(x)}{\Delta x} = f(x)
Vagyis
T'(x) = f(x)
Ezzel kész is volnánk...
...de van még egy pár eset.
2. eset: Mi van, ha f(x)>0, és az x egy környezetében monoton fogyó?
Nincs azzal semmi baj, csak akkor minden becslésünk megfordul... hagyjuk!
3. eset: f(x)>0, és éppen ott van a fv.-nek maximuma, vagy minimuma - még egy ici-pici környezetben sem monoton. Ekkor is megy minden, csak a jobb és baloldali becsléseink egy irányból igazolják e tételt...
Az igazi baj az, ha f(x)<0. Akkor bizony minden borul, mert a terület (ami nem nagyon szeret negatív lenni) nem becsülhetõ olyan negatív dolgokkal, mint f(x) vagy efféle.
Mi legyen hát?
Newton megoldása a következõ: T(x) jelentése NE a szokásos terület, hanem ún. elõjeles terület legyen!
Ez pontosan azt jelentse, hogy az x-tengely alatti területek negatívnak számítsanak! Ha így teszünk, nemcsak a bizonyításaink lesznek rendben, de a fizika is szépen ezzel vág egybe. (Ezért is oldotta meg így Newton.)
Érdekes tapasztalataink alapján újrafogalmazzuk a tételt (most már pontosabban).
Jelölje T(x) a függvény grafikonja és az x-tengely közé esõ elõjeles területet a rögzített a és a változó x\in D_f között!
Az elõjeles terület azt jelenti, hogy az x-tengely fölött lévõ terület pozitívnak számít, az x-tengely alatti terület negatívnak számít. (Titkon akkor is negatívnak számít a T(x), ha az x az a alá kerül.)

Newton‒Leibniz-tétel: A T(x) függvény az f(x) fv. a-ban eltûnõ integrálfüggvénye:
T(x) = \int\limits_a f(x)\mbox{ d}x
Vegyük használatba az új tudásunkat!
Példák
1. példa Határozzuk meg a g(x)=x^2 függvény görbéjének az x=1 és az x=3 közé esõ görbe alatti területét! Megoldás A tételben szereplõ a=1. Meg kell tehát állapítanunk a g(x) függvény 1-ben eltûnõ integrálfüggvényét: \int g(x)\mbox{ d}x = \int x^2\mbox{ d}x = \frac{x^3}3 + c Ha azt akarjuk, hogy az x=1-ben a függvény eltûnjön, a c-t 'ügyesen' -\frac13-nak kell választani: \int\limits_1 x^2\mbox{ d}x = \frac{x^3}3 - \frac13 A tétel szerint ez a terület függvénye. Ennek az x=3-ban felvett értéke a keresett terület: T(3) = \frac{3^3}3-\frac13 = 9-\frac13 = \color{darkred}{\mathbf{\frac{26}3}} A kédéses terület: \mathbf{\frac{26}3}. Ez így egy kicsit hosszadalmas. |
![]() |
Praktikusan a következõképp végezzük ezt el...
Elõször is egy jelölés! A kérdéses területet, vagyis a g(x)
függvény 1-ben eltûnõ integrálfüggvényének a 3 helyen felvett értékét
így jelöljük:
\int\limits_1^3 g(x)\mbox{ d}xés úgy olvassuk: 'integrál 1-tõl
3-ig g(x)'. A neve: határozott integrál.
Hogyan számolhatjuk ki egyszerûen?
\int\limits_1^3 g(x)\mbox{ d}x = \int\limits_1^3 x^2\mbox{ d}x =
\left[\frac{x^3}3\right]_1^3 = \frac{3^3}3-\frac{1^3}3 = 9-\frac13 =
\color{darkred}{\mathbf{\frac{26}3}}
Az történt, hogy nem törõdtünk azzal, hogy melyik integrálfüggvénnyel
dolgozunk. Behelyettesítettük elõbb az integrál felsõ határát, majd az
alsó határát, s kivontuk õket egymásbõl. (A felsõ határ helyettesítési
értékébõl az alsóét.)
Ez azért mûködõképes, mert az integrálfüggvények csak egy additív konstansban különböznek. És ha ügyelünk arra, hogy mind a két helyettesítésnél ugyanazt az integrálfüggvényt használjuk, akkor bármennyi is a kívánatos konstans, az a kivonás miatt kiesik.
Ha tehát az egyébként elõírt (tétel szerinti) \frac{x^3}3-\frac13 helyett önkényesen az \frac{x^3}3-at használjuk, az nem okoz bajt, mert a kivonás miatt a gond kiesik.
\int\limits_a^b f(x)\mbox{ d}x
olvasata: 'határozott integrál a-tól b-ig' Jelentése: \int\limits_a^b f(x)\mbox{ d}x=F(b)-F(a) ahol F(x) az f(x) egyik primitív függvénye. (Mindegy melyik, mert a határozatlan c additív konstans a kivonás miatt úgyis kiesik.) (A határozott integrál jelenti egyben a függvény grafikonja és az x-tengely közé esõ elõjeles terület nagyságát az [a;b] intervallumon.) |
![]() |
1. Megjegyzés: Az elmondás érthetõsége kedvéért azt feltételeztük, hogy a ≤ b. (Másképp [a;b] intervallum üres.) De a határozott integrál definícióját igazából nem zavarná, ha a > b lenne, akkor is F(b)-F(a).
Ezt úgy fejezzük ki, hogy: a határozott integrál értéke elõjelet vált, ha a határokat felcseréljük:
\int\limits_a^b f(x)\mbox{ d}x = -\int\limits_b^a f(x)\mbox{ d}x
2. Megjegyzés: Nem minden függvénynek van primitív függvénye, nem minden halmaznak van területe, nem minden függvény integrálható, stb. Szóval mindezekhez hozzá kéne tenni: 'ha a primitív függvény létetik', 'ha az a terület létezik', 'ha a függvény integrálható', stb. De ezt középiskolában elhagyjuk. A mi függvényeink szépek, a mi halmazainknak van területük, ... persze néha nem. Nem árt az óvatosság!
2. példa Határozzuk meg a h(x)=3x-x^3 függvény görbéjének az x-tengely pozitív felével közbezárt területét! Megoldás Az integrálás határai a h(x) fv. nemnegatív zérushelyei: 0 és \sqrt{3}. Alkalmazzuk az új jelölést! \begin{equation} \begin{split} \int\limits_0^{\sqrt{3}} \left( 3x-x^3\right)\mbox{d}x &= \left[\frac32x^2-\frac14x^4\right]_0^{\sqrt{3}} = \left(\frac32\left(\sqrt{3}\right)^2-\frac14\left(\sqrt{3}\right)^4\right)-\\\\ &- \left(\frac32 0^2-\frac14 0^4\right) = \left(\frac92-\frac94\right)-0 = \color{darkred}{\mathbf{\frac94}} \end{split} \end{equation} A kédéses terület: \mathbf{\frac{9}4}. |
![]() |