Processing math: 35%

93. óra: Az integrál

A függvény és a derivált közti szoros kapcsolat miatt nem csak az lehet érdekes, hogy mi egy f(x) függvény deriváltja, hanem az is, hogy kinek a deriváltja az f(x)?

Definíció: Azt az F(x) függvényt, amelynek az f(x) a deriváltja: F(x)=f(x) az z(x) primitív függvényének, vagy határozatlan integráljának nevezzük. Jele:
F(x)=f(x) dx

A deriválás és az integrálás közti kapcsolat kissé emlékeztet a szorzás/osztás köztire. (Egyik oda, másik vissza.)
Az analógia annyiban is fennáll, hogy deriválni általában könnyebb (legalábbis viszonylag), mint integrálni.

A határozatlan integrál - mivel a konstans fv. deriváltja zérus - egy additív (hozzáadódó) konstans erejéig határozatlan.

Plédául:
x2 dx=x33+c, ahol cRA c additív konstans odaírásával azt fejezzük ki, hogy ott bármilyen szám állhat - azt nem ismerjük.

Ha egy kicsit kevésbé szertnénk határozatlanok lenni, elõírhatjuk, hogy azon függvények közül, melyek deriváltja f(x), nekünk melyik kell. Célszerûen a választékból azt szoktuk elõírni, hogy hol legyen a zérushelye:

Legyen az f:DfR fv. értelmezési tartományának egy kitüntetett eleme aDf.

Definíció: Azt az F(x) függvényt, amely...
egyrészt primitív függvénye az f(x)-nek: F(x)=f(x),
másrészt a kitüntetet aDf helyen zérust vesz fel: F(a)=0,
az f(x) függvény a-ban eltûnõ integrálfüggvényének nevezzük.
Jele:
F(x)=af(x) dx

Ez már egyértelmûsíti a függvényt. Például az f(x)=2x függvény határozatlan integrálja:
2x dx=x2+cHa azonban a nullában eltûnõ integrálfüggvényt keressük, abból csak egy van:
02x dx=x2Ugyanennek a 2x-nek mondjuk a 3-ban eltûnõ intergálfüggvénye:
32x dx=x29Stb.

Mire jó ez?

Egy fontos tétel következik. Elõször a szemléletesség (jobb érthetõség) kedvéért kissé pontatlanul kimondva.

Tekintsünk egy f(x) folytonos valós függvényt, s a függvény értelmezési tartományában egy aDf pontot!
Jelölje T(x) a függvény görbéje alatti területet a rögzített a és a változó xDf között!
(Ahogy x változik, vele változik a T is, így T az x függvénye.)
(Hallgatólagosan feltételezzük, hogy a terület mindig létezik.)



Newton‒Leibniz-tétel: A T(x) függvény az f(x) fv. a-ban eltûnõ integrálfüggvénye:
T(x)=af(x) dx

Bizonyítás

Az, hogy T(x) az a-ban eltûnik, vagyis T(a)=0 elég jól látszik. Ilyenkor a terület egy szakasszá zsugorodik, melynek területe zérus.

Nehezebb annak igazolása, hogy T(x)=f(x). Vizsgálnunk kell a
limhatárértéket.

Az egész bizonyítás a rendõr-elven alapszik. Meg kell becsülnünk mindkét irányból a T(x+\Delta x)-T(x)-et.

1. eset: f(x)>0 és az x környezetében monoton növõ

Legyen elõször \Delta x>0, vagyis vizsgáljuk a jobboldali határértéket!
 
(1) Menjünk odébb \Delta x-nyivel! (Kattintás az ábrán!)

(2) Az addig terjedõ terület a T definíciója szerint T(x+\Delta x), így a T(x+\Delta x)-T(x) az ábrán jelzett sûrûbben vonalkázott terület. (Katt.!)

(3) E terület nagyobb-egyenlõ, mint a beírt, f(x) magasságú téglalapé (katt!). Így fennáll:
f(x)\cdot\Delta x \le T(x+\Delta x)-T(x)
(4) A T(x+\Delta x)-T(x) terület viszont kisebb-egyenlõ, mint a körülírt, f(x+\Delta x) magasságú téglalapé (kattintás). Így fennál a felsõ becslés is:
T(x+\Delta x)-T(x) \le f(x+\Delta x)\cdot\Delta x

Összefoglalva: ha f(x)>0, az x valamely környezetében monoton növõ, és \Delta x>0, akkor:
\begin{equation} \begin{split} f(x)\cdot\Delta x &\le T(x+\Delta x)-T(x) \le f(x+\Delta x)\cdot\Delta x\\\\ f(x) &\le \frac{T(x+\Delta x)-T(x)}{\Delta x} \le f(x+\Delta x) \end{split} \end{equation}Ha most \Delta x \rightarrow+0 akkor az f(x) függvény folytonossága alapján mindkét szélen f(x)-hez tartó kifejezés áll, így a rendõr-elv alapján a közrefogott tag is oda tart. Amit mondhatunk:
\lim_{\Delta x\rightarrow +0}\frac{T(x+\Delta x)-T(x)}{\Delta x} = f(x)

Ha most \Delta x<0, akkor az ábrát erõsen figyelve megállapíthatjuk, hogy a becslés most is megáll, csak éppen fordítva (a sok mínusz jel azt hivatott kezelni, hogy a területek pozitívnak jöjjenek ki):
\begin{equation} \begin{split} f(x)\cdot\left(-\Delta x\right) &\ge -\left[\vphantom{1^1_1}T(x+\Delta x)-T(x)\right] \ge f(x+\Delta x)\cdot\left(-\Delta x\right)\\\\ f(x)\cdot\Delta x &\le \vphantom{1^1_1}T(x+\Delta x)-T(x) \le f(x+\Delta x)\cdot\Delta x\\\\ f(x) &\ge \frac{T(x+\Delta x)-T(x)}{\Delta x} \ge f(x+\Delta x) \end{split} \end{equation}De a rendõr-elvnek így is jó. Most azt mondhatjuk, hogy
\lim_{\Delta x\rightarrow -0}\frac{T(x+\Delta x)-T(x)}{\Delta x} = f(x)
Ha a jobb és a bal oldali határérték megegyezik, akkor az a határérték:
\lim_{\Delta x\rightarrow 0}\frac{T(x+\Delta x)-T(x)}{\Delta x} = f(x)
Vagyis
T'(x) = f(x)
Ezzel kész is volnánk...
...de van még egy pár eset.

2. eset: Mi van, ha f(x)>0, és az x egy környezetében monoton fogyó?

Nincs azzal semmi baj, csak akkor minden becslésünk megfordul... hagyjuk!

3. eset: f(x)>0, és éppen ott van a fv.-nek maximuma, vagy minimuma - még egy ici-pici környezetben sem monoton. Ekkor is megy minden, csak a jobb és baloldali becsléseink egy irányból igazolják e tételt...


Az igazi baj az, ha f(x)<0. Akkor bizony minden borul, mert a terület (ami nem nagyon szeret negatív lenni) nem becsülhetõ olyan negatív dolgokkal, mint f(x) vagy efféle.

Mi legyen hát?

Newton megoldása a következõ: T(x) jelentése NE a szokásos terület, hanem ún. elõjeles terület legyen!
Ez pontosan azt jelentse, hogy az x-tengely alatti területek negatívnak számítsanak! Ha így teszünk, nemcsak a bizonyításaink lesznek rendben, de a fizika is szépen ezzel vág egybe. (Ezért is oldotta meg így Newton.)

Érdekes tapasztalataink alapján újrafogalmazzuk a tételt (most már pontosabban).

Tekintsünk egy f(x) folytonos valós függvényt, s a függvény értelmezési tartományában egy a\in D_f pontot!
Jelölje T(x) a függvény grafikonja és az x-tengely közé esõ elõjeles területet a rögzített a és a változó x\in D_f között!
Az elõjeles terület azt jelenti, hogy az x-tengely fölött lévõ terület pozitívnak számít, az x-tengely alatti terület negatívnak számít. (Titkon akkor is negatívnak számít a T(x), ha az x az a alá kerül.)

(Hallgatólagosan feltételezzük, hogy a terület az f(x) görbéje és az x-tengely között mindig létezik.)



Newton‒Leibniz-tétel: A T(x) függvény az f(x) fv. a-ban eltûnõ integrálfüggvénye:
T(x) = \int\limits_a f(x)\mbox{ d}x

Vegyük használatba az új tudásunkat!


Példák

1. példa

Határozzuk meg a g(x)=x^2 függvény görbéjének az x=1 és az x=3 közé esõ görbe alatti területét!

Megoldás

A tételben szereplõ a=1. Meg kell tehát állapítanunk a g(x) függvény 1-ben eltûnõ integrálfüggvényét:
\int g(x)\mbox{ d}x = \int x^2\mbox{ d}x = \frac{x^3}3 + c Ha azt akarjuk, hogy az x=1-ben a függvény eltûnjön, a c-t 'ügyesen' -\frac13-nak kell választani:
\int\limits_1 x^2\mbox{ d}x = \frac{x^3}3 - \frac13 A tétel szerint ez a terület függvénye. Ennek az x=3-ban felvett értéke a keresett terület:
T(3) = \frac{3^3}3-\frac13 = 9-\frac13 = \color{darkred}{\mathbf{\frac{26}3}}
A kédéses terület: \mathbf{\frac{26}3}.

Ez így egy kicsit hosszadalmas.



Praktikusan a következõképp végezzük ezt el...

Elõször is egy jelölés! A kérdéses területet, vagyis a g(x) függvény 1-ben eltûnõ integrálfüggvényének a 3 helyen felvett értékét így jelöljük:
\int\limits_1^3 g(x)\mbox{ d}xés úgy olvassuk: 'integrál 1-tõl 3-ig g(x)'. A neve: határozott integrál.

Hogyan számolhatjuk ki egyszerûen?
\int\limits_1^3 g(x)\mbox{ d}x = \int\limits_1^3 x^2\mbox{ d}x = \left[\frac{x^3}3\right]_1^3 = \frac{3^3}3-\frac{1^3}3 = 9-\frac13 = \color{darkred}{\mathbf{\frac{26}3}}
Az történt, hogy nem törõdtünk azzal, hogy melyik integrálfüggvénnyel dolgozunk. Behelyettesítettük elõbb az integrál felsõ határát, majd az alsó határát, s kivontuk õket egymásbõl. (A felsõ határ helyettesítési értékébõl az alsóét.)

Ez azért mûködõképes, mert az integrálfüggvények csak egy additív konstansban különböznek. És ha ügyelünk arra, hogy mind a két helyettesítésnél ugyanazt az integrálfüggvényt használjuk, akkor bármennyi is a kívánatos konstans, az a kivonás miatt kiesik.

Ha tehát az egyébként elõírt (tétel szerinti) \frac{x^3}3-\frac13 helyett önkényesen az \frac{x^3}3-at használjuk, az nem okoz bajt, mert a kivonás miatt a gond kiesik.

Definíció: Legyen f(x) valamely [a;b] intervallumon (vagy azon túl is) értelmezett folytonos függvény!
\int\limits_a^b f(x)\mbox{ d}x
olvasata:
'határozott integrál a-tól b-ig'

Jelentése:
\int\limits_a^b f(x)\mbox{ d}x=F(b)-F(a) ahol F(x) az f(x) egyik primitív függvénye. (Mindegy melyik, mert a határozatlan c additív konstans a kivonás miatt úgyis kiesik.)

(A határozott integrál jelenti egyben a függvény grafikonja és az x-tengely közé esõ elõjeles terület nagyságát az [a;b] intervallumon.)


1. Megjegyzés: Az elmondás érthetõsége kedvéért azt feltételeztük, hogy ab. (Másképp [a;b] intervallum üres.) De a határozott integrál definícióját igazából nem zavarná, ha a > b lenne, akkor is F(b)-F(a).
Ezt úgy fejezzük ki, hogy: a határozott integrál értéke elõjelet vált, ha a határokat felcseréljük:
\int\limits_a^b f(x)\mbox{ d}x = -\int\limits_b^a f(x)\mbox{ d}x
2. Megjegyzés: Nem minden függvénynek van primitív függvénye, nem minden halmaznak van területe, nem minden függvény integrálható, stb. Szóval mindezekhez hozzá kéne tenni: 'ha a primitív függvény létetik', 'ha az a terület létezik', 'ha a függvény integrálható', stb. De ezt középiskolában elhagyjuk. A mi függvényeink szépek, a mi halmazainknak van területük, ... persze néha nem. Nem árt az óvatosság!

2. példa

Határozzuk meg a h(x)=3x-x^3 függvény görbéjének az x-tengely pozitív felével közbezárt területét!

Megoldás

Az integrálás határai a h(x) fv. nemnegatív zérushelyei: 0 és \sqrt{3}.

Alkalmazzuk az új jelölést!
\begin{equation} \begin{split} \int\limits_0^{\sqrt{3}} \left( 3x-x^3\right)\mbox{d}x &= \left[\frac32x^2-\frac14x^4\right]_0^{\sqrt{3}} = \left(\frac32\left(\sqrt{3}\right)^2-\frac14\left(\sqrt{3}\right)^4\right)-\\\\ &- \left(\frac32 0^2-\frac14 0^4\right) = \left(\frac92-\frac94\right)-0 = \color{darkred}{\mathbf{\frac94}} \end{split} \end{equation}
A kédéses terület: \mathbf{\frac{9}4}.